Rocko blogja

küldeném sámlinak ( ;] ), chlonak, boninak, és persze tájlernek.
(ui: ofcoz ludmilla mixe óta szeretjük)

- Félhét éves vagyok és van egy fiú szerelmespárom is. A bokorral kezdődött úgy, hogy lent voltunk az udvaron és mondtam: Tomi gyere be a bokorba!
Én választottam ki a helyet, a legrejtekesebbet. És letérdelt elém a Pocak, mondta hogy én szeretlek, mondtam én is, kérdezte hogy megcsókolhatom-e a kezedet, mondtam, hogy hát tőlem... és megcsókolta a kézfejemet. Utána történt az, hogy fölmentünk, megmondtuk az óvónéninek.
- Ti vagytok a legszerelmesebbek?
- Igen.
- Ezt te honnan gondolod?
- Hát, mert a többiek azok mindig összevesznek.
- És ti nem szoktatok veszekedni a Pocakkal?
- Mi nem, soha.
- Én még nem nagyon ismerek olyan hatéves kislányt aki igazán úgy érzi, hogy szerelmes, és el is tudja mondani.
- Hát azért mert nem tudom, ezt nem tudom kifejezni.
- Mit érzel akkor amikor azt mondod, hogy hiányzik, honnan tudod, hogy hiányzik?
- A szívemből, úgy érzem a szívemben, hogy hiányzik a Pocak.
- Kin múlik ez szerinted vagy min múlik hogy nagykorotokban is ilyen szerelmesek legyetek?
- Rajtunk egyformán, mind a kettőnkön.
- És ha mégse beléd lesz szerelmes a Tamás, mikor már iskolás lesz vagy nagyobb, felnőtt?
- Biztosan belém!
- Miért?
- Mert megesküdött előttem a bokorban.
- Mire esküdött?
- Hogy nem hagy el!
- És te biztos vagy benne?
- Igen.
- Bízol benne?
- Bízom!
- És mi lesz akkor Kata, hogyha te szeretsz bele valaki másba, és te felejted el?
- Én nem fogom elfelejteni, mert én nem akarom elfelejteni!
- Hát lehet, hogy nem fogod elfelejteni de beleszeretsz egy másik fiúba akinek még szebb kék szeme van?
- Mindegy az nekem, csak a Tomi legyen az!